Továbbtanulás japán szakon? Igen, vagy nem?

Rengetegen kérdezitek tőlem, hogy érdemes-e japán szakon továbbtanulni? Ez a cikk azért született meg, hogy megpróbáljon objektív képet adni arról, hogy mire számíts abban az esetben, ha a japán szakirányok egyikét választanád továbbtanulás céljából. Írásom tehát az ELTE és a KRE japán szakirányairól fog szólni. Azon felül, hogy természetesen mindkét intézménybe van belső betekintésem, a munkám során számtalan japán szakos diákkal és tanárral kerültem közeli kapcsolatba, így a tőlük származó őszinte vallomásokra is támaszkodtam. Ennek megfelelően igyekszem tárgyilagos képet festeni.

Azt gondolom, hogy nagyon jó dolog, hogy Magyarországon két ilyen nagy múltú intézmény működtet japán szakirányokat. Ez fontos kulturális és politikai kapcsot is jelent Hazánk, és Japán között. Az ott oktató tanárok közül sokakat ismerek közelről is, és biztos vagyok benne, hogy mind nagyon jó emberek, akik lehetőségük és tehetségük függvényében igyekeznek a lehető legjobb tanárként működni. Nyilván a két intézmény profilja kicsit más, de alapvetően mindkettő a "kutató-képzés"-t képviseli, tehát "japanológus" lesz a diplomát szerzett diákokból. Persze lehet szakosodni bizonyos szinten (például szakfordító, műfordító, történész, stb.), de ettől függetlenül afféle "tudós"-t szeretnének kovácsolni a hallgatókból. Ez nagyon szép célkitűzés szerintem. 


Viszont fel kell vetnünk a kérdést, hogy vajon Magyarországnak (vagy akár Japánnak) mennyi "japanológus"-ra van szüksége tulajdonképpen? Én azt gondolom, hogy igazán jó szakemberekből nem kell olyan nagyon sok. Legyen inkább csak összesen 10 "japanológus" hazánkban (de akkor az IGAZI legyen!), mint 1000 olyan diplomás, aki bár "japanológus"-ként végzett, de ennek ellenére inkább szakterületet vált, és más területeken próbál dolgozni. Nyilván eleve érdekes kérdésfelvetés, hogy miért kell minden évben kb. 80 fővel indítania a szeptembert a fenti japán tanszékeknek, és miért nem az van, hogy eleve az az 5 ember kerül oda, akinek ott is a helye. No de ez a kérdés nem ide tartozik.


Sajnos sok diák arra számít, hogy az ELTE-re, vagy a KRE-re bekerülve kiélheti a japán nyelv iránti szeretetét. Sajnos ebben kissé csalódni fognak, ugyanis bár mindkét helyen igyekeznek tökéletesen megtanítani japánul, de jobban fogod tudni az elvont szakszavakat, mint sem a hétköznapi "szlengesebb" kifejezéseket. Így az újdonsült ószakai cimboráiddal nem nagyon fogod tudni megdumálni az ügyes-bajos dolgaidat az esti iszogatás közben, de legalább le tudod írni majd nekik kanjival a "Nemi Esélyegyenlőségi Törvény"-t. Más kérdés, hogy ezzel milyen mértékben fogsz tudni japán barátokat szerezni. Hallhattunk már olyan szlogent elhangzani japán szakirányon, hogy „Ez itt nem nyelviskola!”. A kijelentés érthető, viszont ez eredménye is látszik: Bizony érződik, hogy nem igazán az a legfőbb cél, hogy te ott igazán megtanulj japánul. Ennek megfelelően, leginkább a "tudós-lelkű" embereknek ajánlanám ezeket az intézményeket, illetve azoknak, akiben iszonyú karrier-vágy ég arra vonatkozólag, hogy elit szinten képviselhessék hazánkban a „japanológiát”.


Az évek alatt pedig bizony készülj rá, hogy ezek az iskolák nagyban fogják segíteni, hogy szép lapos feneked legyen, ugyanis nagyon sokat kell majd tanulnod a szavakat és a kanjikat, és még nyilván sok egyebet is. Ami a ráadás, hogy ne is számíts arra, hogy majd te kizárólag japános témájú órákon fogsz részt venni. Lesz egy csomó más "bölcsész" tárgyad is, kőkemény vizsgákkal, végtelennek tűnő kötelező irodalom-listával.


Nyilván természetes, hogy előnyt élvez az, aki már egy bizonyos szintű japán nyelvtudással érkezik, hiszen tényleg megpróbálják beléd verni az N2-es tananyagot is, ami véleményem szerint legalább 4 év kellene, hogy legyen. Tehát 48 hónap! De mivel ez ELTE-n és a KRE-n minderre csupán 27 hónap áll rendelkezésre, így logikusan belátható, hogy kb. kétszer olyan gyors tempót kell követni, mintha mondjuk nyelviskolában tanulnál. És hát persze ezt a gyors tempót tényleg csak kevesen tudják követni. Sajnálatos módon a tankönyvválasztás sem segíti a diákok tanulását, ugyanis szakmailag sem a legjobb nyelvkönyv, ráadásul angolul van. Ez meg csak azért baj, mert mi magyarok vagyunk, és nekünk magyar nyelvű magyarázatokkal sokkal könnyebb lenne megértenünk a japán nyelv logikáját, működését. Én őszintén sajnálom, amiért ezek a dicső múltú intézményekből még mindig nem tudott kikerülni egy olyan ütőképes "japanológus" csapat, akik összeraktak volna egy magas színvonalú tankönyvsorozatot a saját intézményük számára, hogy a jövő "tudós" nemzedékei már abból tanulhassanak, az eddigieknél még nagyobb hatékonysággal.


Bizony, régen óriási követelményeknek kellett megfelelni ahhoz, hogy bejuss akár az ELTE, akár a KRE japán szakára. Ennek köszönhetően tényleg eleve inkább a "tudós" lelkűek mentek oda, és ez nem volt baj, hiszen ezt várják az intézmények is. De ma már kb. bárki mehet, mindenféle "japános" előélet nélkül. Így kerülnek be a nagyreményű anime-imádók, akik aztán szomorúan tapasztalják, hogy itt nem mangát, hanem unalmas szakcikkeket kell olvasniuk. És hát a fentiek alapján teljesen logikus, hogy az intézmény nem is őket támogatja majd. Persze olyan is volt már, hogy egy-egy iszonyatosan fantasztikusnak ígérkező tantárgyról kiderül, hogy nem igazán egyezik a csomagolás a belső tartalommal.


Tudom, hogy most arra gondolsz, talán túl negatív képet festettem. De hidd el, ez csupán a valóság, amire jobb, ha felkészülsz, mielőtt választanál. Arra pedig nincs szükség, hogy egy csalódás miatt megutáld a japán nyelvet. És itt most nem arról van szó, hogy szerintem ezeket a japán tanszékek rosszak. Isten őrizz, hogy ezt hidd! Nyilván nem lehet azt mondani, hogy minden tökéletes bennük. Ugyanakkor nem lehet azt mondani rájuk, hogy rosszak! De vegyük tudomásul, hogy ezek „bölcsész” szakok, vagyis „tudós”-képzők.

Szóval ezek az intézmények „bölcsész”-képzők. Aki ezt nem fogadja el, az magára vessen. Egyszerűen csak érdemes lenne az adott felvételiző diák-jelöltnek elgondolkodnia, hogy ő maga vajon miért is akarna az ELTE-re, vagy a KRE-re menni? Ha igazi kis "tudós-palántának" érzed magad, akkor ott a helyed, de ha jobban szeretnél valami nem-bölcsész szakmát, akkor sokkal jobban jársz, hogy ha más úton tanulod meg a nyelvet. Szerintem a japán-imádók nagy többségének inkább egy jó szakma való, a profi japán nyelvtudás mellé. Ugyanis a japán szakirányok nem adnak „szakmát”. Egyszerűen csak a japános témák szakértőjévé válsz, de ez még nem igazán ad neked „képességeket”.

Nyilván sok jó oldala is van annak, ha valaki japán szakra jár. Talán kapuk nyílhatnak ki előtte, talán hasznos emberi kapcsolatok szövődhetnek, talán egyedülálló ösztöndíjakat nyerhet meg. Ez függ a diáktól is, hogy milyen mértékben képes „közéleti” lenni. Szóval kell ehhez azért egy kis politikai érzék is. Tényleg érdemes mérleget vonni, és alaposan megfontolni, te milyen személyiségű ember vagy, és mi lelkesít igazán az életben – Majd eszerint dönteni.


Végezetül, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon hálás vagyok minden ELTE-s és KRE-s tanáromnak, mert jó embereket ismerhettem meg személyükben, és hangsúlyozni szeretném, hogy nem kívánom azonosítani a személyüket az intézménnyel, amely munkát adott nekik.