A kínai írásjegyek (kanjik) – Alapvető tudnivalók

Kétségtelenül igaz, hogy egy magyar ember számára a kínai írásjegyek, más néven kanjik megtanulása okozza a legtöbb nehézséget a japán nyelvtanulás során. Ezért ebben az írásban olyan alapvető, ám rendkívül fontos információkat szeretnék megosztani, amelyek óriási áttörést okozhatnak azoknak, akik jelenleg is a kanji-tanulással küszködnek. Egy hamarosan következő cikkben pedig különleges kanji-tanulási technikákat fogok ismertetni.

Tények a kanjikról:

Mi is a „kanji”?
A „kanji” egy, a kínai nyelvből kölcsönzött japán szó, melynek jelentése „kínai betű”. A kanji-írás egy Kínában született ősi írásmód, fogalomjelölő képírás. A hagyományosan ecsettel és tussal írt, bambuszlapocskákra, selyemre, és papírra felvitt írásjegyek tehát a kínai nyelvre lettek megalkotva és kifejlesztve, s hozzávetőlegesen 7000 éves múltra tekintenek vissza. 

Az első kínai írásjegyek egyszerű, rajzos ábrázolások voltak, akár az ősi egyiptomi hieroglifák. A nyelv és az ismeretek fejlődésével azonban egyre elvontabb fogalmakat is szerettek volna leírni, így a rajzos ábrázolásokat felváltották az egyes kanji-elemekből logikai úton összerakott írásjegyek. További kulturális fejlődéssel megszülettek az összetett szavak, vagyis, hogy két írásjegy egymás mellé írva egy új értelmes szót hozott létre.

A mai időkben egy kínai ember körülbelül 3-4 ezer írásjegyet ismer, ám egyes kutatók szerint az elfeledett, régi kanjikat is figyelembe véve, számuk akár a 10 ezret is meghaladhatja. Ezeket a betűket egészen az időszámításunk előtti első századig kizárólag Kínában használták a kínai nyelv rögzítésére. Később azonban több kelet-ázsiai ország is átvette és felhasználta ezeket a kínai betűket arra, hogy megalkothassa a saját írás-rendszerét. Így például Japán a 7. században kezdte el tudatosan felhasználni a kanjikat, a saját anyanyelve írásban történő rögzítésére.


 

 

Történelmi áttekintés röviden:

A tudomány közös állásfoglalása szerint Japánnak nem volt saját ősi írásrendszere. Jelenleg használt betűik mind-mind kínai eredetűek. Ezeknek az ősei elsőként a 4. században kerültek be az országba. Kezdetben természetesen csak a japántól idegen kínai nyelv rögzítésére való betűkként gondoltak rájuk. Azonban ezekben az évszázadokban Japán igen erősen kapcsolódott kulturális, gazdasági, és politika értelemben Kínához, így a japán írásbeliség nyelve a kínai lett. Ez hasonló helyzet volt, mint a középkorban a latin nyelv, amely a saját betűivel önmaga képviselte az írásbeliséget Európában. Csak sokkal később, a 7. századra alakult ki az, hogy a japánok a saját anyanyelvüket is ezekkel a Kínából származó betűkkel írják le.
 
Ezen a ponton fontos tisztázni, hogy a kínai és a japán nyelv abszolút nem rokonai egymásnak, sőt! Meglehetősen nagy eltérést mutatnak minden tekintetben. Így valójában a kínai írásjegyek – amelyek viszont Kína saját „találmányai” – egyáltalán nem megfelelőek a japán nyelv rögzítésére. Ezt a problémát érezhették az akkori japánok is, és ennek köszönhetően a 9. századtól a kanjikból kialakultak a japán szótagírásjegyek: A hiraganák és a katakanák. Ezek a történelem folyamán sokféle funkciót töltöttek be, mire kialakult a jelenleg is érvényes rend: A kanjik a szavak fogalmi részeit jelölik, míg a hiraganák a szavak ragozandó részeit, valamint a toldalékokat és egyéb segéd –és határozószavakat. Katakanákkal pedig az idegen szavakat, a jövevényszavakat, és a hang/hangulatfestő szavakat írják. Maradjunk azonban szigorúan a kanjiknál; a szótagírásjegyekkel egy későbbi cikkben foglalkozok majd.

A kanjik formája, képi megjelenése:
A kínai írásjegyek úgynevezett vonásokból épülnek fel. A vonások ugyanakkor különféle elemeket alkothatnak: Tehát ha két-három vonás szabályos rendbe áll, akkor az már egy önálló elemként működik. Ezek az elemek további más elemekkel, vagy további más vonásokkal tudnak összerendeződni. Így épülnek fel a kanjik.


Tehát, minden kanji vonásokból, illetve elemekből áll, ugyanakkor nem biztos, hogy minden vonás, illetve minden elem már egy önállóan létező írásjegy. Persze előfordul, hogy már egyetlen vonás, vagy egyetlen kis elem is önálló kanjiként funkcionál. Fontos tisztázni, hogy a kanjik felépítése, struktúrája viszont már eleve adott. Tehát nem nekünk kell kitalálni, összerakni őket. A felépítési módjukat azért kell megérteni, hogy egy logikus rendszert láthassunk magunk előtt, ne csak egy bonyolult irkafirkát. A kanji egy fogalomjelölő képírás, így sok kanji van, amely valamilyen képi ábrázoláson alapul, azonban nem érdemes az írásjegyekbe mindenáron valami rajzot belelátni. Helyesebb, ha inkább az adott kanji elemeit jegyezzük meg, és ezen logika mentén próbálunk rájuk tekinteni. Az ősibb írásjegyek valóban egy-egy rajzi ábrázolásból alakultak ki, ám a később megalkotott kanjik már sokkal inkább az egyes elemekből logikusan összerakott építményként definiálhatók.  

A kanjik olvasási módja:
Az írásjegyek kiolvasásának módjánál fontos leszögeznem, hogy innentől fogva kizárólag a japán nyelv vonatkozásában beszélek a kanjikról. Ez azért fontos, mert a kanjik alapvetően kínai nyelven ejtendők ki, hiszen ezek eredetileg kínai betűk, amelyek a kínai nyelv rögzítésére szolgálnak. Japán viszonylatban éppen emiatt lesz kétféle olvasata a kanjiknak: egy kínai olvasat és egy japán olvasat. Érdekesek már maguk a nevek is: A kínai olvasatot on-yomi –nak, azaz „kiejtés szerinti” olvasatnak, míg a japán olvasatot kun-yomi –nak, azaz „értelem szerinti” olvasatnak nevezik. Tehát valóban igaz az, hogy a japánok számára a kiejtés egyértelműen kínai nyelven történik, hiszen ezek kínai betűk. Az értelmezésük már természetes a saját anyanyelvükön, vagyis japánul történik.
 
Itt fontos tisztáznunk, hogy ezek a kiejtés szerinti olvasatok ma már teljesen eltérnek a kanji jelenlegi kínai nyelvű olvasati módjától. Hiszen az elmúlt 1000-1500 évben átalakult maga a kínai nyelv is, és az annak idején japánok által rögzített kínai kiejtések is. A nagy kérdés inkább az, hogy a japánok mikor melyik olvasatát használják a kanjiknak? Az alapvető szabály az, hogy amikor egy kanjit párban látunk, tehát egy kanji-összetétellel állunk szemben, akkor a kínai olvasatot használjuk. Viszont amikor a kanji egymagában áll, tehát nem összetételben szerepel, akkor a japán olvasat lép érvénybe. Kivételek természetesen előfordulnak, de ez ritkább eset. Tény azonban, hogy előfordul épp az ellenkező eset is, ráadásul teljesen rendhagyó olvasatok is lehetségesek. Ezeket a kivételeket sajnos kénytelenek vagyunk külön-külön megjegyezni.

A kanjik értelmezési módja:
Az írásjegyek mindig egy-egy fogalmat jelölnek, ám képesek arra, hogy több különböző szófajú szóban is szerepeljenek. Tehát érdemes mindig elsőnek azt tisztázni, hogy mi az adott kanji fogalmi jelentése, majd megvizsgálni a vele alkotható, különböző szófajú szavakat. Így egyrészt mélyebben megérthető az egyes japán szavak etimológiája, másrészt könnyebben megjegyezhetőek a különféle kanji-összetételek.
       

A kanjik írása:
A kanjik írásáról hamarosan mélyebben is írok, amely főleg a megtanulásukban, megjegyzésükben fog óriási segítséget nyújtani a japános diákok számára. Így ebben az írásban most csak a legalapvetőbb információkat osztom meg.
Tehát, ahogy azt korábban is olvashattuk, a kanjik vonásokból, elemekből épülnek fel. Japánban tradicionálisan ecsettel írtak, amit ma már persze felváltott a ceruza, a golyóstoll, és a számítógép-billentyűzet. Ezért most csak a fenti modern íróeszközökkel való írásukról fogok szólni. Először is fontos tudni, hogy minden vonásnak, minden elemnek, és minden kanjinak saját hivatalos vonássorrendje van. Ez egyébként egyáltalán nem furcsa, hiszen akár a magyar ABC-t vizsgálva kiderül, hogy a latin betűknek is vannak vonássorrend szabályai. Ahogyan mi magyarok megtanuljuk a betűink helyes vonássorrendjét, ugyanúgy a japánok is megtanulják a saját betűik vonássorrendjét. Ezért úgy helyes, ha minden „japános”, a japán kisgyerekek módjára, szépen és szabályosan tanulja meg írni a nyelv betűit.

Sajnos Japánban nem pártolják a balkezes írást, így a vonássorrendek mind-mind a jobbkezes íráshoz illeszkednek. Ez pedig általában úgy fest, hogy fentről lefelé, és balról jobbra írják a betűket. Persze vannak egyéb szabályok is az írásjegyek vonásánál, ám ezeket itt nem tudjuk mind áttekinteni. Ma már rendkívül sok weboldal és videó található az interneten, ahol az egyes kanjik írásmódját bemutatják. Sőt, egyes online kanji-szótár megmutatja külön-külön az egyes írásjegyek vonássorrendjét is. A legfontosabb az, hogy tartsuk a helyes arányokat és a vonássorrendet. Ezért minden kanjit egy-egy képzeletbeli kis négyzetbe írjunk úgy, hogy az adott írásjegy kényelmesen kitöltse azt. Írás közben ne maszatoljunk, ne piszmogjunk, hanem határozott, egy lendületből húzott vonásokat alkossunk. Nem illik egy leírt kanjiba utólag belejavítani; ha elrontottuk, akkor radírozzuk ki az egészet, és írjuk újra. Próbáljuk követni a kanjik szabványos kinézetét, de ne riadjunk vissza, ha az évek alatt esetleg saját írásképünk alakul ki. Hiszen ez a természetes. Ám ha a kezdeti hónapokban-években mindig igyekszünk szép lassan, precízen, szabályosan írni, akkor a későbbi évekre igazi, a japán emberekéhez hasonló külalakú írásképünk fejlődhet ki.

 

Tárhelyszolgáltató: MikroVPS

Az oldal adatai

Az oldal tulajdonosa: Györkei Máté
Telefon: 06-70 / 357-9213
Budapest, 1157. Kőrakás park 19.

 

 

Készítette: Kiss Zsolt