Kanji tanulási módszerek - Alapvető gondolatok

Ebben a cikkben a kanjik tanulásának konkrét módszerein kívül számtalan értékes és eddig sehol el nem hangzott információt szeretnék megosztani. Mi a valódi oka annak, hogy gondjaink vannak a kanjik tanulásával? Hogyan lehet erre valós és örökérvényű megoldást találni? Mindez kiderül ebből az írásból.


Ahogy azt már korábban is megállapítottuk, nekünk, magyaroknak a kanjik tanulása a legnagyobb nehézség a japán nyelv elsajátításának folyamatai közül. Ennek a fizikai oka nyilván az, hogy számunkra nagyon szokatlan, hogy képi jeleket rajzolgassunk, illetve nézegessünk olvasás címén. Nekünk, akik ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy betűink hangokat rögzítenek, nagyon furcsa lesz olyan betűkkel dolgozni, amelyek fogalmakat rögzítenek. Ráadásul a kanjik tényleg nagyon bonyolultak tudnak lenni, és sokszor csak 1-2 apró kis vonásban különbözik egyik a másiktól. Ehhez egyszerűen nem vagyunk így hozzászokva, és bizarr számunkra ez az egész írásrendszer. Bár fontos megállapítanunk, hogy valójában a kanjik egyes vonás-típusai egyáltalán nem nehezebbek, mint a latin írott és nyomtatott betűk vonás-típusai. Ugyanúgy egyenes, íves, és ferde vonásokból, hullámokból és vonásokból áll mindkét írásrendszer; a különbség csupán annyi, hogy a kanjik esetében sokkal nagyobb a vonásokból létrehozott variációk száma.
 

Különbségek egy japán és egy magyar között, a kanjik tükrében:

Amikor egy japán kisgyerek megszületik, és elkezd felnőni a családban, eleve a kanjik létezésével együtt ismeri meg az őt körülvevő világot. Eleve úgy cseperedik fel, hogy a felnőttek ilyen jeleket írogatnak és olvasgatnak. Ráadásul ez teljesen normális, sőt, szükséges. Legkésőbb iskolába lépéssel, tehát körülbelül 7 évesen már maga is elkezdi megtanulni őket, a kötelező oktatás szigorú keretei között. Persze addigra már mélyen be is van épülve a világképébe a kanjik létezésének és fontosságának fogalma. Éveken át tanulja ezeket a jeleket az iskolában, majd könyveket olvas el, és házi dolgozatokat ír meg velük. Az írásjegyek tanulásának folyamata egészen 18 éves korig, érettségiig tart, s adott esetben folytatódik az egyetemen, vagy a munkába-álláskor, amikor is meg kell tanulnia írni-olvasni a munkakörhöz tartozó szakszavak. Egy 20-25 éves japán számára tehát a kanji jelenti az írásbeliséget, és a kulcsot az információszerzéshez, amelytől boldogulást vár az életben.
 
Ezzel szemben, mi magyarok, a latin ABC betűi mellett növekszünk fel, és az egész közoktatás alatt ezek jelentik számunkra az írás és olvasás fogalmát. El se tudjuk képzelni, hogy esetleg más féle betűk is léteznek a világon. A magyar köztudat ráadásul szívesen ki is csúfolja a kínai írásjegyeket: krix-kraxnak, hieroglifáknak, meg ki tudja, még minek csúfolja, és legalábbis bolondnak tartja azokat, akik ilyen jeleket pingálnak. Mi magyarok ilyen háttérrel vágunk bele tehát a japán nyelv tanulásába. Egyfelől valóban idegen számunkra ez az írásfajta, hiába imádjuk Japánt. Másfelől meg ott van a ránk nehezedő kollektív nyomás, miszerint az egész tényleg egy óriási marhaság. Végül pedig, ott van az a tény is, hogy sok japánul tanuló magyar panaszkodik arra, hogy egyáltalán nincs kézügyessége, rajztehetsége, így eleve ügyetlennek érzi magát az írásjegyek papírra vetésében.


Szemlélet-váltás:

Éppen ezért meg kell próbálnunk a kanjikra valami egészen új szemüvegen keresztül nézni. Dobjuk ki a kukába azokat az elképzeléseket, hogy ezek ilyen művészi rajzok vagy ilyen összevissza pingálmányok. Sokkal inkább precíz logikai úton kódokból felépített titkos jeleknek tekintsük őket, amelyek kulcsokat jelentenek a japán szövegek megértéséhez. Nagyon fontos megértenünk, hogy ezek a jelek tényleg titkokat rejtenek, hiszen nem tudjuk „kiolvasni” a tartalmukat. Aki viszont már megfejtette egy-egy adott írásjegy titkát, az utána már bármikor képes lesz használni akár írás, akár olvasás közben. Ebből az is következik, hogy az általad ismert írásjegyek száma meghatározza a japán nyelvtudásod mértékét. Aki csak 100 kanjit ismer, az sokkal kevésbé tud japánul, mint az, aki 1000-et tud. Tehát a kanjik kincset érnek számunkra, és minél több kincsed van, annál nagyobb a japán nyelvű kincsestárad. S bizony, ezeket a kincseket neked kell összegyűjtened, méghozzá egyenként. Ez sehogy máshogy nem működik. Neked kell kikeresgélni őket a szótárakból, és szépen gondosan bevinni őket a kincsestáradba. Ezt a munkát el kell végezned, és így lehetsz kiemelkedő a tanulótársaid közül.


A nagy titok – hogyan tanuld az írásjegyeket:

Nézzük meg azonban, hogy ki milyen módszereket választ ehhez a kincsestárba való becipeléshez? Ugyanis ez lesz az a pont, ami eldönti, hogy valóban birtoklod-e az adott kanjit, vagy sem?
Sok-sok módszer létezik a kanji-tanulásra, avagy a kincsek behordására a kincseskamrába. Lehet sormintát írni, lehet kanji-kártyákat forgatni, lehet mobil-applikációkat használni. Teljesen mindegy, mert nem ezen múlik. Mondjuk úgy, hogy ez emberfüggő. Kinek melyik módszer tetszik jobban – ahány ember, annyi féle. A kanjik megtanulásának titka abban rejlik, hogy milyen mértékben építed be a „rendszeredbe”.

A racionális elme oldaláról nézve, amikor meg akarunk tanulni egy új írásjegyet, akkor meg kell próbálnunk azt racionalizálni. Ez azért szükséges, hogy az elménk ne csupán egy nagy ismeretlen irkafirkát lásson, hanem sokkal inkább egy kis építményt, egy kis konstrukciót. Tehát vizsgáljuk meg, milyen vonásokból, elemekből épül fel, és próbáljunk meg nevet adni ezeknek. Praktikus persze, ha az egyes elemek valódi jelentésein keresztül adunk neveket, így az egész írásjegy etimológiáját is megismerhetjük. Tehát ne értelmetlenül magoljuk a kanjikat, hanem a jelek jelentéseinek gyökereit kikutatva, rakjuk össze fejben, hogy mégis miért is néz ki éppen így? Ha ez valamiért nem lehetséges egy adott esetben, akkor egyszerűen csak az elemek egymás utániságát tudatosítva gyakoroljuk az írást. Ez olyasmi lesz, mint a pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske. Ahhoz, hogy megrajzolj egy fejet, racionalizálni kell, hogy elsőnek kell egy pont, aztán még egy pont, aztán pedig a vesszőcske, és így lesz kész a fejecske. Ezek az összetevői, és ez a rajzolásának a sorrendje. Éppen ugyanígy tudod racionalizálni elme szinten, hogy mi is az, amit leírsz az adott írásjegyben.

Ha fizikai oldalról vizsgáljuk meg ezt, akkor azt láthatjuk, hogy az írás munkáját elvégző test igénybevételének mértéke nagyban befolyásolja a kanji fizikai szintű beépülését. Az átlagos gyakorló mozdulatlanul ül, és szinte csak az ujjal mozognak az írásnál. Ezért azt javaslom, hogy ne annyira sorminta-írással gyakoroljátok be a kanjikat, hanem sokkal inkább egy olyan módszerrel, ami nem monoton, és élmény-szinten rögzíti az írás mozdulatát a kezetekbe. Például, írjátok le a kanjikat használt újságpapírra, egy vastag piros filctollal. Így megspóroljátok a papírt, és bátrabb mozdulatokkal írhattok egy nagy filctollal, mint egy kis golyóstollal. Elképesztően hatékony módszer még, ha egy nagyobb bottal, például seprűnyéllel, a földre rajzoljátok le az írásjegyeket. Ennél a gyakorlásnál legalább 4-5 négyzetméteres négyzetekbe gondolkodj, hogy ne egy helyben állva, hanem egy kicsit ide-oda lépegetve kelljen írnod. Természetesen ehhez a gyakorláshoz nem kell tintát használnod: csupán láthatatlan betűket formálj meg magad előtt a padlón. Viszont amikor úgy gyakorolsz, hogy inkább az élmény-szintű, intenzív rögzítési formákat választod, akkor nem szükséges órákon át százasával írnod a sormintákat: elég, ha csupán ötször írsz le egy írásjegyet. A módszer hatékonysága ugyanis jobb, mint a hagyományos módszereké, így könnyedébben, lazábban, de sokkal mélyebben tudod megjegyezni az egyes kanjikat. A mellékelt rajzon a módszer nem egy kanjival, hanem egy hiraganával van bemutatva, hiszen akár az ő megtanulásuk során is alkalmazható.
 
Végül vizsgáljuk meg az egészet a kondicionálás oldaláról. Egyes szakemberek szerint körülbelül 5-ször kell találkoznia az idegennyelv-tanulónak egy szóval ahhoz, hogy végleg megjegyezhesse. Én ezt most kiegészíteném kicsit. A kanjik esetében szerintem ez a szám eleve minimum 15 alkalom, ráadásul nagyon nem mindegy, hogy ez a 10 alkalom miként történik. Először is, mivel egy kanjinak több olvasata is van, ezért az a jó, ha legalább 5-ször látjuk önmagában, azaz japán olvasatával, s ezután körülbelül 10-szer, mindenféle különböző szó-összetételekben, kínai olvasatokkal. Természetesen az sem mindegy, hogy ez a 15 alkalom milyen időintervallumra van elosztva. Ha egy napra van betömörítve, akkor valószínűleg nem járunk sikerrel. A legjobb, ha körülbelül 1 hétre oszlik el ez a 15 találkozás. Ráadásul nem elegendő, ha csak olvassuk a kanjit. A kondicionálás során is szükséges, hogy alkalomadtán le-leírjuk, hiszen amíg olvasni tudunk egy kanjit, addig nem biztos, hogy írni is tudjuk. Viszont, azt a kanjit, amit le tudunk írni, egész biztos, hogy elolvasni is el tudjuk.
Az eredményre vezető kanji-tanulás titka tehát az is, hogy minél több ponton rögzítsük az adott írásjegyet a tudatunkban. Rögzítsük fizikailag a testünkben, az írás élménye által. Rögzítsük a szánkkal és füleinkkel, a különféle hangalakokkal, a hangos kiejtésük, és elolvasásuk által. Rögzítsük őket elménkben, a felépítésük, a struktúrájuk, és a nevük alapján. Rögzítsük őket a sokféle szóösszetételen keresztül, hogy láthassuk, milyen összetett szavakat képzett velük a japán nyelv. Ezt egy rendszerben látva, építsük be a tudatunkba, értelem szerint, ahogy a japánok éreznek, gondolnak, hisznek az adott írásjeggyel kapcsolatban. Ez így minimum 4 ponton történő rögzítési folyamat, amely idővel elég mélyre kerül ahhoz, hogy az adott kanjit soha többé ne felejtsük el.


Az én saját kanji-tanulási technikám:

Végezetül, szeretném itt megosztani azt a konkrét technikát, amivel én tanultam, illetve tanulok még most is írásjegyeket. Először is, számomra nincs kötelező kanji-tanulás. Akkor és annyit tanulok, amikor és amennyi jól esik. Kizárólag a magam örömére, fejlődésére tanulom őket. Tehát ha épp beleütközök egy új írásjegybe, és ha épp van időm és kedvem, akkor megtanulom. Ez úgy történik, hogy elsőnek kikeresem egy szótárból, megnézem a jelentését, majd racionalizálom, hogy mit látok, hogy miként is épül fel az adott kanji. Alaposan megvizsgálom, milyen „alkatrészekből áll”, szép lassan „körbe járom” minden oldalról, és megszámolom, hány vonásból áll. Leírom néhányszor jó nagy méretben, akár a padlóra egy seprűnyéllel, hogy az egész test rögzíthesse az írásmódot, s ne csak épp az ujjaim. Sokszor utánanézek a neten olyan videóknak, ahol japán kalligráfia-mesterek mutatják be, hogy ők miként írnák le szépen az adott írásjegyet, aztán én is leírom párszor. Az írás során mindig lassan, megfontoltan, tudatosan gyakorlok. Ezek után keresek a szótárban, vagy az interneten olyan összetett szavakat és kifejezéseket, amelyekben az adott kanji szerepel. Keresek belőlük ötöt-tízet, és megtanulom őket ott helyben. Ebből az is következik, hogy újabb kanjikat leszek kénytelen megtanulni, hiszen mindig előfordulhat az, hogy az adott szóösszetétel esetén a másik írásjegy is ismeretlen számunkra, így ez egy végtelen kanji-tanulási folyamatot indíthat be. Mindenesetre összességében ez egy nagyon átfogó, és mély tanulási módszer, amely egyszerre számtalan oldalról rögzíti tudatunkba az adott írásjegyet.
Ez a technika természetesen akkor is hasznos, ha csupán a már ismert kanjikat szeretnénk feleleveníteni, átismételni. Itt is fontos, hogy az egész játékosan történjen. Elsőnek válasszunk ki egy tetszőleges, ismétlésre szánt kanjit. Vegyük példának most a „ 食 „ írásjegyet, ahogy a mellékelt ábrán is látható. Írjuk fel azokat az olvasatait, amelyeket akkor használunk, amikor egymagában áll, majd azokat is, amiket szóösszetételekben. Mindenütt, ahol a „ 食 „ írásjegyet látom, zöld karikát rajzoltam. A szóösszetételekkel különféle kanjik lépnek majd színre, ezeket pirossal karikáztam be. Ám ezeket is meg tudjuk most vizsgálni, tehát ezekek is újra felírhatjuk, és én ide kék karikákat rajzoltam. Őket is megnézhetünk önmagukban állva, avagy szóösszetételekben. De ugyanúgy kék karikával jelöltem meg őket mindenütt a továbbiakban. A velük talált szóösszetételekkel érkező új írásjegyeket viszont lila karikával láttam el.
Ezzel egy nagyon izgalmas és hasznos kanji-tanulási játékot kaptunk, amely valóban emiatt, a játékos asszociációs hangulata miatt, kiiktatja azokat a feszültség-pontokat, amelyek az unalmas és kötelező jellegű tanulást jellemzik. Másrészt segít abban, hogy egy-egy írásjegyet nagyon sokféle használati szituációban megszemlélhessünk, amely egy sokpontos rögzítési lehetőséget ad számunkra a memorizálás során.      

 

Tárhelyszolgáltató: MikroVPS

Az oldal adatai

Az oldal tulajdonosa: Györkei Máté
Telefon: 06-70 / 357-9213
Budapest, 1157. Kőrakás park 19.

 

 

Készítette: Kiss Zsolt